Becso

Hello All!

I want to share with you, guys, my second video project. It is about my story, my past that I can finally leave behind and accept it with its all pain, desperation and helplessness. 
I'm sure there are lots of people who are concerned in this phenomenon. I definitely wanted to close this period of my life in an art form, so finally, I made this video with Kiasmos's music in the background. When I'm listening to this track, I feel myself riding on an emotional rollercoaster. The frustration gradually starts building up inside me and then it explodes and I can't stand it anymore. At the end - after that I raged - I feel emptiness, though there is that little light: the hope.

This is my story. 

Hi everyone!

I just wanted to show you my first video project which I made a month ago. (I have already mentioned this video in my last uploaded picture.) I'm curious about your opinion about the video, so don't be afraid to share your feels with me.  

"This is my first video - yay! I bought Canon 600D a few months ago and I don't know everything about it yet but this video was a great learning experience.

When I heard this song first, I immediately fell in love with it and I decided to make a video which talks about me and my other "mes".

Me#1 (the girl with hat) - she symbolizes my childhood. Happiness and ease.

Me#2 (the girl with lantern in the wood) - she has a lot of bad and sad memories and fears, so she is also pursued by demons.

Me#3 (the girl who is raging on the streets) - she is a rebellious, agressive and selfish.

Me#4 (the girl on the meadow) -  she brings peace and wisdom.

Me#5 (the girl in the shadow) - she is my "future me". I don't know her well enough yet.

Important to mention: I am NOT schizophrenic, I'm a normal person like any other people. My MEs helped (and still help) me to see things and emotions clearly and at the same time it's a great fun talking to yourself. (You can read more comics about my MEs here: becso.deviantart.com/gallery/2… )

I hope you will like it!
This video couldn't exist without one of my great friend's, Hernyó's help. She stood behind the camera every day and filmed my madness with patience. Thank you very much, Hernyó! (Check her channel and videos made by her: www.youtube.com/user/szepherny… )

Video director: Becso
Photography by Hernyó
Director of Photography: Becso
Edited by Becso and Hernyó"

<sub>I'm so happy!
I had a small dream to get a DD one day. And it came true!
Thank to All of You for whatches, faves and your support! It means a lot for me.

becso.deviantart.com/art/picni…</sub>

<sub>Kaptam egy e-mailt (kíváncsi vagyok, honnan szerezhették meg a címemet), amelyben egy meghívásról van szó az ARTFLAKES .com oldalra. A levél nagyon hivatalos, de nem egészen személyre szóló, annyit leszámítva, hogy rögtön az elején megemlítik, itt a Deviantarton figyeltek fel a képeimre, amelyeket szívesen látnának az imént említett oldalon, poszterként, printként árulva őket, nekem járó valamennyi részesedéssel. (Ha erre kíváncsi vagyok, üzennem kell nekik, érdekel a dolog.) A végén szépen sorakozik a főmókus neve, telefonszámok és a cég székhelye (ami egyébként német).  
Szóval az volna itt a kérdésem, hogy kapott-e már másvalaki ilyen levelet, és hogy ő végül hogy döntött. Netán tud-e valami infót erről az oldalról (megnéztem, találtam is félperc alatt egy magyar nevet, meg egyébként elég korrektnek tűnik), mi a tapasztalata - ha van -, menni az eladási arány, az összes, amit kapnék, stb.
Várom a kommenteket, remélem, valaki el tud látni egy kis infóval!

Addig is további szép napot!</sub>

<sub>Helló mindenki!

Mint látjátok, visszatértem. Hiányzott, hogy nem kapok visszajelzést a képeimről, de különben is, mi értelme fotózni, ha csak magamnak csinálom?
Az új-régi obimnak (Chinon 1.7/50mm) köszönhetően úgy gondolom, fejlődtem a fotózásban, és végre kifejleszthetem a saját stílusomat – ha szabad ilyet mondani. Szerintem igen is számít, hogy milyen masinával fotózik az ember; az új obi által sokkal jobban magamra éreztem, és újra megszerettem a kattogtatást. A dA-t is azért hagytam itt, mert nem találtam már örömömet a fotózásban. Erre sok minden rájátszott.
Első sorban az, hogy számomra egy olyan versenyzési kényszer alakult ki a többi fotóssal szemben, ami nagyon frusztrált, és így nem tudtam saját magamra, a saját alkotási vágyamra odafigyelni. Ez valószínűleg azért van, mert nem érzem azt, hogy jó vagyok vagy lehetek ebben. Érdekes, hogy rajzolás terén (becso-dimension.deviantart.com ) teljesen tisztában vagyok a képességeimmel, magabiztos vagyok a fejlődésemben, és ez így is történik. A fotózásban valamiért nem ezt érzem. Ez elég bosszantó, de igyekszem kontroll alatt tartani. Nem fogok most már feltenni egy nem igazán jó képet, csak hogy aktív legyek. Sokkal szigorúbban válogatom meg a képeimet most már, mint régen. Törekedni fogok, hogy lehetőleg csak a legjobb képek kerüljenek fel.
Másodszor egy idő után nagyon idegesített, hogy a sok nagyokos profi fotós, akik már jó sokat letettek az asztalra, megmondják a tutit. „Ez így nem jó, csináld ilyenre meg olyanra. Retusáld ki, azt a micsodát, mert így nem tökéletes.” Tökéletes?! Mi a fenének készítsek tökéletes képet, amikor az élet önmagában is tökéletlen? Én szeretem, hogy reális önmagában mutatom meg, amit szeretnék, nem retusálgatok, nem javítgatok rajta semmit (legfeljebb a színeket). És egyébként is, ha úgy csinálnám meg, ahogy ő mondja, akkor az már nem Becsós kép lenne, hanem XY-szerű. Az építő kritikákat szeretem, és el is fogadom. De nekem ne mondják meg, hogyan alkossak. Önmagam maradok.
Harmadszor pedig, ami kiverte már a biztosítékot, az az, hogy megvádoltak ötletlopással. Számomra ez nagy sértés, mert szerintem vagyok olyan kreatív, hogy saját magamtól találjak ki önálló, új ötleteket. De egyébként is, a mai művészetben borzasztó nehéz teljesen új ötleteket vagy új szemszögöt mutatni az életről, mert olyan szabad már. Alig van pár szabály, amit érdemes betartani – így mégis, hogy tudnál kitűnni a tömegből? Mindenhonnan áramlik az információ belénk, önkénytelenül is könnyen megfekszik a fejedben egy alkotás, amiről azt hiszed, te leszel az első, aki olyat készít, aztán később észreveszed, hogy nem egy ember készített már ilyet. Én nem egyszer így jártam – és olyankor általában végül nem csináltam meg a képet. Az öntudatlan „ötletlopásomat” nem tudom felügyelni, mert nem is lehet, de ha tudatosan tudom, hogy ennek a képe az ihlete honnan jött, megtisztelem a másik alkotót annyira, hogy kiírom a nevét, hogy valamilyen szinten közreműködött a saját képem megteremtésében. Úgyhogy lopással engem senki ne vádoljon.

A jövővel kapcsolatban: MSét most már nemigen fogjátok látni a képeim között, mert lenyúlta a fotós barátja tőlem, szóval őrá ne nagyon számítsatok. Kénytelen vagyok önmagammal dolgozni, aminek megvan előnye-hátránya. Próbálok más „modelleket” is beszerzvezni, de nincs könnyű dolgom, mert aki szóba jöhetne, az Pesten tanul, Nyíregyházán pedig nagyon nehezen találok karakteres modellt, aki szívesen a kamera elé is áll.
Addig igyekszem kihozni magamból a legjobbat.

Azt hiszem, mindent elmondtam, amit akartam, de ez egyáltalán nem biztos.</sub>